Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni.
Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt…
Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ – aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben.
Ezúttal nem bajlódnék a fülszöveg méltatásával, illetve külön ajánlással sem - egy biztos, aki még sosem olvasott sci-fit, ne ezzel a regénnyel kezdje, de később semmiképpen se felejtse el ezt is elolvasni! - inkább igyekszem spoilermentesen írni a bejegyzést.
Már bő három hónapja adós vagyok ezzel a
recenziószerűséggel (ezúton is mea
culpa), és szerencsésebb/gyorsabban olvasó/tapasztaltabb bloggerek már
bőven megelőztek. Így a megszokottól eltérően ezúttal bizony nekifeküdtem végigolvasni
több értékelést és blogbejegyzést is a sajátom megírása előtt, hogy minél
kevésbé ismételjem, amit már előttem más kifejtett ezzel a regénnyel
kapcsolatban – szerencsére úgy vettem észre, mindnyájunkat kicsit másképp
ihletett meg. A legnagyobb vélemény-rokonságot ezúttal @Noro értékelése jelenti
– szinte mindenben egyetértek azzal, amit írt. (OFF: Talán ezért is lehetséges,
hogy még álmodtam is vele a napokban, pedig tudtommal személyesen mindeddig még
sosem találkoztunk - valószínűleg ezért lehetett, hogy álmomban a már oly sokat
olvasott értékelései stílusában beszélt hozzám…)
Szeretek mindenféle elméletek gyártani, nem megszállottan, csupán
hobbi szinten elgondolkodva dolgokon, és természetesen minél abszurdabb a
felvetés, annál érdekesebb – bár a végkonklúzió sok esetben mégis az, hogy
mindez talán korántsem annyira abszurd, mint amennyire első ránézésre tűnt…
Számomra ez a regény hozta meg a bizonyosságot, hogy az ember
agyában (az enyémben biztosan) van egy állati bonyolult és kiszámíthatatlan módon
működő kapcsolótábla, ami szeret szórakozni a tulajjal, és ki tudja mi alapján, véletlenszerűen kapcsolja le/fel/ki/be azt a milliónyi akármit a fejemben.
Hihetetlen módon felcsigázott, hogy a Miéville-rajongók tábora milyen izgalommal várta a Konzulváros megjelenését, hamar átragadt rám is a lelkesedésük, és jól fejlett könyvrozsomák módjára lecsaptam a Perdidóra és az Armadára is, természetesen elolvasni nem jutott már időm őket a Konzulváros előtt, így továbbra sem sejtettem, mire is számítsak. A megjelenéskor hamar rávetettem magam, de hihetetlen kínszenvedés után a 70. oldal környékén eltettem későbbre, mondván ehhez pihentebb agyra lesz szükség – régen éreztem már ilyen mértékű diszharmóniát saját magam és egy könyv között. (Meg is ijedtem, hogy ezúttal jön a meggondolatlan-rozsomák pofára esése, és a másik két Miéville-kötet olvasatlanul fog új gazdát keresni.)
Hihetetlen módon felcsigázott, hogy a Miéville-rajongók tábora milyen izgalommal várta a Konzulváros megjelenését, hamar átragadt rám is a lelkesedésük, és jól fejlett könyvrozsomák módjára lecsaptam a Perdidóra és az Armadára is, természetesen elolvasni nem jutott már időm őket a Konzulváros előtt, így továbbra sem sejtettem, mire is számítsak. A megjelenéskor hamar rávetettem magam, de hihetetlen kínszenvedés után a 70. oldal környékén eltettem későbbre, mondván ehhez pihentebb agyra lesz szükség – régen éreztem már ilyen mértékű diszharmóniát saját magam és egy könyv között. (Meg is ijedtem, hogy ezúttal jön a meggondolatlan-rozsomák pofára esése, és a másik két Miéville-kötet olvasatlanul fog új gazdát keresni.)
Különböző időpontokban még nekifutottam párszor, és végre most az utolsó
alkalommal a kis manó/mumus/neuron végre megtalálta a megfelelő beállítást a
kapcsolótáblámon: egy csapásra minden értelmet nyert. Hirtelen Konzulvárosban
találtam magam, 15 oldallal később már én voltam Avice… (Jellemző amúgy, hogy
férfi szerzőre van szükség ahhoz, hogy olyan női főhősű E/1-es regény
szülessen, ami nekem igazán tetszeni tud. :D)
A nem túl zökkenőmentes indítás után viszont nagyon hamar
ráéreztem, hogy nekem bizony még sok Miéville-t kell olvasnom, így a
szerzeményeim is fellélegezhetnek a polcon. Ennek az oka pedig egyszerűen az,
hogy törekszik arra, hogy az emberitől minél távolabb álló elképzelései,
ötletei legyenek – én pont ugyanezért csinálom a bevezetőben említett
elmélet-gyártási kis játékaimat.
Mert nincsen új a Nap alatt. Az ember,
bármennyire idegen idegeneket, más világokat próbál is megalkotni a
képzeletében, sajnos csakis kizárólag abból építkezik, amit már látott valahol,
soha nem lesz képes újat alkotni, csak átrendezni a már meglévő elemeket, ami ugyan hozhat újszerű eredményt, de sohasem képes kilépni önnön árnyékából. Viszont ez számomra az egyik alapvető oka annak, hogy
beleszeretek (folyamatosan egyre jobban) a sci-fi műfajába, mert vannak ilyen
elmék, akik igyekeznek a végletekig feszegetni ezeket a határokat – ki tudja,
talán egyszer mi is elkezdünk majd egy valóban új nyelvet beszélni/gondolni.
(Előttem
sokan hozták fel ellentétként Egan Diaszpóráját, de én inkább párhuzamként
említeném ebből a szempontból az ott szereplő, SPOILER a kizárólag több
dimenzióban értelmezhető, észlelhető idegeneket. SPOILER VÉGE)
Erősen szubjektívre sikerült ez az írás, mellőz bármiféle igazi elemzést*, de remélem egyértelmű, mennyire lázba hozott a regény, és terjed tovább a Miéville olvasók tábora!
Sok ilyen sci-fit még!
Megjelenés: 2013
ISBN: 9786155272127
Oladalak száma: 464
Fordította: Juhász Viktor
Borító: puhakötés ragasztva
Köszönet a kedvezményes példányért az Agave Könyveknek!
Lynn
*ajánlom:
Szubjektív Kultnapló http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/04/china-mieville-konzulvaros.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése