2013. június 16., vasárnap

Egyszervolt - modern mese László Zoltán módra

 László Zoltán regénye is az idei (84.) Könyvhétre jelent meg, amelyre nagyon sokan vártunk - mutatja ezt, hogy mekkora sor kígyózott a dedikáláson, így még csak messziről sem láthattam a szerzőt, nem hogy személyesen dedikáltathassak vele (dedikált példányom lett szerencsére, de remélem nem az utolsó tőle).

Fülszöveg: (spoilermentes)

TE IS AZT HISZED, HOGY A MESÉK CSAK A KÉPZELET SZÜLÖTTEI?
TALÁN JOBB IS ÍGY.
AZ IGAZSÁG NÉHA KIFEJEZETTEN ÉLETVESZÉLYES.

  Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete. Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.
  Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a mesehősök titokzatos őshazájába, Transzóperenciába vezetnek.

Hangyányit spoileres fülszöveg, de szerencsére nem vészesen, alapvetően megfelel a célnak. Aki a könyv olvasására adná a fejét, könnyed, izgalmas, fanyar humorral fűszerezett urban fantasyt kap. Teljes nyugodtsággal ajánlom olyanoknak is, akik amúgy nem a műfaj rajongói - a sok budapesti és egyéb magyar hivatkozás teszi számunkra igazán szerethetővé ezt a könyvet.

Értékelés: (Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!)

  Még mindig nem lopta be magát teljesen és feltétel nélkül a szívembe a fantasy műfaja, bár ahogy egyre több ilyet olvasok, talán tényleg urban fantasykra kéne koncentrálnom, ezekkel valahogy egészen jó viszonyban vagyok. Az első ilyen olvasmányom talán pont a szerző egy korábbi műve volt (legalábbis mindenképpen az első, amiről tudtam is már, hogy na ez például ez a műfaj), a Nagate.  Teljesen véletlenszerűen választottam ki, már nem is emlékszem mi alapján (talán a borító keltette fel a figyelmem - ugyan, mint kiderült, a könyvhöz nem sok köze volt), és nagyon kellemes élményként él bennem azóta is, nem meglepő hát, hogy ennyire vártam én is ezt a könyvet.

  Arról, hogy mennyire felkapott most a mesefeldolgozás téma, már szóltam korábban (lásd a Vajákról szóló bejegyzésem), nem csoda, ha kezdenek új(?) toposzok kialakulni, amelyektől nem lehet szabadulni, akár tudatosan kerülnek egy új műbe, akár nem. Lehet, csak én találkozom mostanában túl sok ilyen témájú filmmel (illetve inkább sorozattal), könyvvel, de rengeteg ismerős elem jött szembe a történetben, és itt most nem a mesei alapelemekre gondolok.
  Elsőként maga Karsa Harlan emlékeztet engem Kirillre (Lukjanyenko: Világok őre, Őrök világa), ahogyan belecsöppennek egy számukra teljesen új világba. Természetesen ez nem egy ritka eset, hogy a főhős hirtelen egy olyan valóságban találja magát, amiről eddig sejtése sem volt, valahogy mégsem Harry Potter volt az első gondolatom Harlan kapcsán (esetleg még Nick Burkhardt a Grimmből /NBC/)... De ha már Harry Potter, azért itt is felbukkan egy Kóbor Grimbusz típusú járat. :) A sci-fi rajongók külvilágtól elzárt kommunájának ötlete megvalósul Eurékában tudósokkal (Eureka - Syfy), az elzárt/elvarázsolt város időtorzítással fűszerezve pedig Storybrooke is lehetne (Once Upon A Time - ABC).

 Biztosan sok, ezeknél korábbi példával is lehetne élni, sajnálom is, hogy hirtelen nem jut több irodalmi előkép az eszembe. Mindezzel nem arra próbálok kilyukadni, hogy nincs semmi új a nap alatt (bár egyébként tényleg nincs, de erről majd máskor), és ez probléma lenne - egészen addig nem az, amíg a szerző elegendő többletet tud hozzáadni a meglévő elemekhez, hogy ne csak egy összetákolt katyvasz legyen a végére. Nos én úgy érzem, László Zoltán egészen jól megoldotta ezt a feladatot.
  Nagyon jó dolognak tartom, hogy elhozta nekünk Budapestre ezt a fajta világot. Pár napig (vagy talán tovább is) mindenképpen a hatása alatt leszek, és más szemmel nézem Budapestet, illetve ha valaha Pesthidegkúton járok, biztosan eleresztek majd egy vigyort, bármikor is jöjjön el ez a nap. Őszintén nem is bánnám, ha egyszer kiderülne, hogy ebből a sok alternatív világból valamelyik ténylegesen létezik is. "Mindenhol mese van."
  Nagy erénye még a könyvnek az a fanyar, ironikus humor, amely jellemzi, és ráadásul nem is csak a hazai viszonyokra való utalásokban jelenik meg. Egyik kedvenc elemem az Adminisztráció hét fejű sárkánya, aki folyamatosan váltogatja a fejeit - egyszerűen zseniális. Nem tudom, találkozott-e már a szerző Litkai Gergellyel, esetleg Kőhalmi Zoltánnal, ha nem, remélem megtörténik egyszer - felettébb kíváncsi lennék rá, mit hoznának össze, ha bezárnánk őket egy szobába ötletelni akár csak egy órára. :)
  Szerencsére maga a történet sem lett klisés, sőt, és a szerelmi szál is pont megfelelő mértékben volt romantikus. Összességében egy nagyon pozitív olvasmányélmény volt, úgyhogy azt hiszem elérkezett az ideje, hogy a szerző sci-fi műveiből is olvassak végre - amíg nem érkezik a következő könyve. :)

Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2013
ISBN: 9786155272240
Oladalak száma: 256
Borító: puhakötés ragasztva

Köszönet a kedvezményes példányért az Agave Könyveknek!

Lynn Marchmont



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése