MÉG ÉLÜNK!
...vagy nem?
Hamarosan kiderül :)
Selina és Lynn
Kritikussokk
A kb. 17264517654. filmes-könyves blog. A Lovak és Kutyák után szabadon.
2015. február 16., hétfő
2013. július 17., szerda
Konzulváros - a város, ami nem olyan, mint...
Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni.
Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt…
Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ – aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben.
Ezúttal nem bajlódnék a fülszöveg méltatásával, illetve külön ajánlással sem - egy biztos, aki még sosem olvasott sci-fit, ne ezzel a regénnyel kezdje, de később semmiképpen se felejtse el ezt is elolvasni! - inkább igyekszem spoilermentesen írni a bejegyzést.
Már bő három hónapja adós vagyok ezzel a
recenziószerűséggel (ezúton is mea
culpa), és szerencsésebb/gyorsabban olvasó/tapasztaltabb bloggerek már
bőven megelőztek. Így a megszokottól eltérően ezúttal bizony nekifeküdtem végigolvasni
több értékelést és blogbejegyzést is a sajátom megírása előtt, hogy minél
kevésbé ismételjem, amit már előttem más kifejtett ezzel a regénnyel
kapcsolatban – szerencsére úgy vettem észre, mindnyájunkat kicsit másképp
ihletett meg. A legnagyobb vélemény-rokonságot ezúttal @Noro értékelése jelenti
– szinte mindenben egyetértek azzal, amit írt. (OFF: Talán ezért is lehetséges,
hogy még álmodtam is vele a napokban, pedig tudtommal személyesen mindeddig még
sosem találkoztunk - valószínűleg ezért lehetett, hogy álmomban a már oly sokat
olvasott értékelései stílusában beszélt hozzám…)
Szeretek mindenféle elméletek gyártani, nem megszállottan, csupán
hobbi szinten elgondolkodva dolgokon, és természetesen minél abszurdabb a
felvetés, annál érdekesebb – bár a végkonklúzió sok esetben mégis az, hogy
mindez talán korántsem annyira abszurd, mint amennyire első ránézésre tűnt…
Számomra ez a regény hozta meg a bizonyosságot, hogy az ember
agyában (az enyémben biztosan) van egy állati bonyolult és kiszámíthatatlan módon
működő kapcsolótábla, ami szeret szórakozni a tulajjal, és ki tudja mi alapján, véletlenszerűen kapcsolja le/fel/ki/be azt a milliónyi akármit a fejemben.
Hihetetlen módon felcsigázott, hogy a Miéville-rajongók tábora milyen izgalommal várta a Konzulváros megjelenését, hamar átragadt rám is a lelkesedésük, és jól fejlett könyvrozsomák módjára lecsaptam a Perdidóra és az Armadára is, természetesen elolvasni nem jutott már időm őket a Konzulváros előtt, így továbbra sem sejtettem, mire is számítsak. A megjelenéskor hamar rávetettem magam, de hihetetlen kínszenvedés után a 70. oldal környékén eltettem későbbre, mondván ehhez pihentebb agyra lesz szükség – régen éreztem már ilyen mértékű diszharmóniát saját magam és egy könyv között. (Meg is ijedtem, hogy ezúttal jön a meggondolatlan-rozsomák pofára esése, és a másik két Miéville-kötet olvasatlanul fog új gazdát keresni.)
Hihetetlen módon felcsigázott, hogy a Miéville-rajongók tábora milyen izgalommal várta a Konzulváros megjelenését, hamar átragadt rám is a lelkesedésük, és jól fejlett könyvrozsomák módjára lecsaptam a Perdidóra és az Armadára is, természetesen elolvasni nem jutott már időm őket a Konzulváros előtt, így továbbra sem sejtettem, mire is számítsak. A megjelenéskor hamar rávetettem magam, de hihetetlen kínszenvedés után a 70. oldal környékén eltettem későbbre, mondván ehhez pihentebb agyra lesz szükség – régen éreztem már ilyen mértékű diszharmóniát saját magam és egy könyv között. (Meg is ijedtem, hogy ezúttal jön a meggondolatlan-rozsomák pofára esése, és a másik két Miéville-kötet olvasatlanul fog új gazdát keresni.)
Különböző időpontokban még nekifutottam párszor, és végre most az utolsó
alkalommal a kis manó/mumus/neuron végre megtalálta a megfelelő beállítást a
kapcsolótáblámon: egy csapásra minden értelmet nyert. Hirtelen Konzulvárosban
találtam magam, 15 oldallal később már én voltam Avice… (Jellemző amúgy, hogy
férfi szerzőre van szükség ahhoz, hogy olyan női főhősű E/1-es regény
szülessen, ami nekem igazán tetszeni tud. :D)
A nem túl zökkenőmentes indítás után viszont nagyon hamar
ráéreztem, hogy nekem bizony még sok Miéville-t kell olvasnom, így a
szerzeményeim is fellélegezhetnek a polcon. Ennek az oka pedig egyszerűen az,
hogy törekszik arra, hogy az emberitől minél távolabb álló elképzelései,
ötletei legyenek – én pont ugyanezért csinálom a bevezetőben említett
elmélet-gyártási kis játékaimat.
Mert nincsen új a Nap alatt. Az ember,
bármennyire idegen idegeneket, más világokat próbál is megalkotni a
képzeletében, sajnos csakis kizárólag abból építkezik, amit már látott valahol,
soha nem lesz képes újat alkotni, csak átrendezni a már meglévő elemeket, ami ugyan hozhat újszerű eredményt, de sohasem képes kilépni önnön árnyékából. Viszont ez számomra az egyik alapvető oka annak, hogy
beleszeretek (folyamatosan egyre jobban) a sci-fi műfajába, mert vannak ilyen
elmék, akik igyekeznek a végletekig feszegetni ezeket a határokat – ki tudja,
talán egyszer mi is elkezdünk majd egy valóban új nyelvet beszélni/gondolni.
(Előttem
sokan hozták fel ellentétként Egan Diaszpóráját, de én inkább párhuzamként
említeném ebből a szempontból az ott szereplő, SPOILER a kizárólag több
dimenzióban értelmezhető, észlelhető idegeneket. SPOILER VÉGE)
Erősen szubjektívre sikerült ez az írás, mellőz bármiféle igazi elemzést*, de remélem egyértelmű, mennyire lázba hozott a regény, és terjed tovább a Miéville olvasók tábora!
Sok ilyen sci-fit még!
Megjelenés: 2013
ISBN: 9786155272127
Oladalak száma: 464
Fordította: Juhász Viktor
Borító: puhakötés ragasztva
Köszönet a kedvezményes példányért az Agave Könyveknek!
Lynn
*ajánlom:
Szubjektív Kultnapló http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/04/china-mieville-konzulvaros.html
2013. július 13., szombat
Érkezik Az utolsó gyarmat!
A héten érkezik a Vének háborúja sorozat 3. kötete az Agave Könyvektől - Az utolsó gyarmat!
·
Az utolsó
gyarmat akkorát üt, hogy a világegyetem adja a másikat, és közben el
is gondolkodtat.”
Rick Kleffel, The
Agony Column
· „Scalzi
magával ragadóan ötvözi a földön túli világokon játszódó kalandokat a politikai
intrikával, szüntelenül fenntartva az olvasó érdeklődését.”
Booklist
·
„Pörgős
politikai thriller markáns szereplőkkel, emlékezetes párbeszédekkel és hiteles,
eredeti tudományossággal.”
The
Guardian
Rövid tartalom:
Katonai szolgálata végeztével John Perry
leszerelt, és eseménytelen veteránéveit Huckleberry távoli bolygóján tengeti,
ahol a Gyarmati Szövetség falusi békebírójaként a telepesek tyúk- és
kecskepereiben szolgáltat igazságot. A korábban a Különleges Erőknél szolgáló
feleségével, Jane Sagannel él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek,
és büszkeségtől dagadó kebellel figyelik, hogyan cseperedik örökbefogadott
lányuk, Zoë.
A falusi idill nyolc évét azonban egy
csapásra fenekestül felforgatja, amikor a Gyarmati Szövetség fejese kopogtat a
portájukon. Az emberek gyarmatbirodalma ugyanis politikai válság szélére
sodródott: a maroknyi telepes segítségével létesített egykori kolóniák az évek
során annyira megerősödtek, hogy egy ideje maguk is gyarmatosítási jogot
követelnek saját bolygóiknak. Ki más lehetne rátermettebb kormányzója a baljós
nevű Roanoke-ra készülő, tíz külön világról érkezett, önfejű telepesnek, mint
Perry, a békebíró és az ellentmondást nem tűrő Sagan? Az új kolóniához a
Gyarmati Szövetség nagy reményeket fűz, de nem csak azért, mert ezzel
megzabolázhatja az elégedetlenkedő gyarmatokat, hanem egy ennél grandiózusabb,
magasztosabb cél hajtja, mely egyben Johnt és Jane-t is a galaktikus politika,
ármány és cselszövés legmélyebb vízébe dobja, a fejük felett lebegő háború
árnyáról már nem is beszélve?
A szerzőről:
John Scalzi az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének
termékeny és invenciózus tagja. Több stílusban és médiában kipróbálta magát: ír
filmrecenziókat, ismeretterjesztő könyveket és esszéket. Dolgozott kreatív
tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja, a
Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, és további négy
része jelent még meg. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben
megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé. Jelenleg
az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.
2013. június 20., csütörtök
Elhunyt James Gandolfini
Olaszországban töltött nyaralása alatt, 51 éves korában szívrohamban elhunyt James Gandolfini. A drága embert leginkább a Sopranos című sorozatból ismerhettek, amiben ő volt a New Jersey olasz maffia feje, Tony Soprano.
Én azt hittem hogy elsírom magam reggel, amikor megláttam a hírt. Ez az ember az egyik legjobb színész volt mostanában, és ráadásul épp most csináltak volna vele egy új sorozatot (Criminal Justice), amikor már elkezdtem aggódni miatta hogy elhanyagolják a Sopranos vége óta. A szívem szakad meg.
2013. június 18., kedd
Filmváró: Az acélember
2013. június 20. Az acélember (Man of Steel)
Szupermennn, aki végre-végre-végre megtanulta hordani az alsónadrágját! Érkezik hozzánk a jövő héten! Az előzetes alapján ezeket a várakozásokat állítom fel:
- Pozitívumok: Henry Cavill mint Clark Kent, aki igazából egy életre kelt görög istenszobor. Nem, komolyan, ebben semmi szexuális töltet nincs, egész egyszerűen az az ókor óta felfedezett anatómiai tény, hogy a szépen artikulált emberi külső kellemes az emberi szemnek. Azaz: akármi is fog történni ebben a filmben, kellemes lesz nézni, mert Henry Cavill lesz benne, akinek a kockás hasától a szögletes álláig minden porcikája márványból lett kifaragva, aztán jött egy kékhajú tündér és igazi fiút varázsolt belőle.
További pozitívum: visszavettek a komikus elemekből, az alsónadrág betűrése is erre utal. Ez jó. Vegyük komolyan a dolgokat. Batman is leadta a mellbimbós egyenruhát.
- Negatívum: ha az előzetes időbeosztása alapján lehet következtetni a film időbeosztására, akkor nagyon sok köldöknézegetés és egy pici akció lesz benne, vagy, B verzió, hogy sok köldöknézegetés - pici akció - egzisztenciális válság - nagy csinnadrattás akció - fin.
Majdmeglássuk mi lesz ebből. Egyelőre ígéretes.
Szupermennn, aki végre-végre-végre megtanulta hordani az alsónadrágját! Érkezik hozzánk a jövő héten! Az előzetes alapján ezeket a várakozásokat állítom fel:
- Pozitívumok: Henry Cavill mint Clark Kent, aki igazából egy életre kelt görög istenszobor. Nem, komolyan, ebben semmi szexuális töltet nincs, egész egyszerűen az az ókor óta felfedezett anatómiai tény, hogy a szépen artikulált emberi külső kellemes az emberi szemnek. Azaz: akármi is fog történni ebben a filmben, kellemes lesz nézni, mert Henry Cavill lesz benne, akinek a kockás hasától a szögletes álláig minden porcikája márványból lett kifaragva, aztán jött egy kékhajú tündér és igazi fiút varázsolt belőle.
További pozitívum: visszavettek a komikus elemekből, az alsónadrág betűrése is erre utal. Ez jó. Vegyük komolyan a dolgokat. Batman is leadta a mellbimbós egyenruhát.
- Negatívum: ha az előzetes időbeosztása alapján lehet következtetni a film időbeosztására, akkor nagyon sok köldöknézegetés és egy pici akció lesz benne, vagy, B verzió, hogy sok köldöknézegetés - pici akció - egzisztenciális válság - nagy csinnadrattás akció - fin.
Majdmeglássuk mi lesz ebből. Egyelőre ígéretes.
Selina Kyle
A hobbit 2 előzetes baljós árnyakat vet előre
Decemberben
érkezik A hobbit második része. Kicsit bosszant a SMAUG a magyar
címben, mert félreértésekhez fog vezetni, bár belátom hogy a SZMÓG meg
hülyén néz ki.
Itt van a gyönyör. A játék lényege, hogy találjuk meg az eredeti történetet benne.
Nem
sikerült? Nem csodálom. Már egyszer kipuffogtam magam azon hogy egy 300
oldalas könyvből hogyan voltak képesek három egész estés filmet
csinálni, de ebből az előzetesből egyértelművé válik - hát bizony úgy,
hogy írtak még másik történeteket hozzá. LEGOLAS ott ugrál benne. Meg
valami vörös hajú tündespiné. Kik ezek? Meg megint azok az orkok, akiket
pedig már azt hittem hogy kinyírtunk az előző részben...?
Persze
művészi szabadság meg minden, de nem lett volna egyszerűbb a
főszereplőt máshogy elnevezni, aztán kész, és nem lettek volna
félreértések ebből...? A szomorú az benne, hogy Jackson bátyánk
tulajdonképpen nem is írt új történetet, csak kicsit átírta a Gyűrűk
Urát. Harcos hercegnő (=Arwen), szerelmi szál, orkok, harcolás, Gandalf,
küzdelem a gonosz ellen aki Szauron, jaaa meg egy sárkány, de ha a
végén kiderül hogy a sárkányt is Szauron mozgatja akkor morcos leszek.
Selina
2013. június 17., hétfő
Mégis lesz idén új Berry?
A drága Ulpius már-már belefullad a sok kéjbe, pedig mintha régebben változatosabb repertoárjuk lett volna. Sose voltam nagy rajongójuk, de 1-1 könyvük mindig érdekelt. Nemrég vettem meg a Perdido pályaudvar, végállomást, igencsak leesett az állam, mikor megláttam, ki adta ki...
Mindezek ellenére megeresztettem náluk egy óvatos, puhatolózó kérdést még a Könyvfesztiválon, hogy legalább új Steve Berry könyv jön-e még idén? Az is bőven guilty pleasure kategória, én többek közt az ő könyveivel kapcsolódom ki, de azért mégis. Azt a választ kaptam, hogy neeeem, idén nem valószínű, de hát még bármi változhat... Nos ez volt áprilisban, röpke két hónappal később már ott tartunk, hogy meg is jelenik A Jefferson-kód... naná, a kiadó honlapján nincs dátum, de a nagyobb könyváruházakban június végére ígérik - kíváncsian várom a fejleményeket.
Lynn
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)